Valamikor, elég régen kaptunk egy jelentéktelen kinézetű kis növényt, kis cserépben. Nem
volt különleges, nem volt feltűnő, amit egyedül
észre lehetett venni rajta az a fényes, vastag,
elszórtan világos-foltos levele.
Különösen nem ápolgattuk, csak úgy "gondoz"-
tuk mint az átlagot. Egyszer a kisszobába lépve
különlegesen finom illatot éreztünk ami eltért
minden fellelhető légfrissítőétől, dezodorétól.
Nem hagyott nyugodtan a dolog, elkezdtük keresni és nemvárt helyen, a kis növény leve-
lei között, azokkal takarva rátaláltunk egy nem mindennapi formájú illatos virágra. Még a
nevét sem tudtuk a növénynek! Egy ismerősünk a virág fényképéről mondta, hogy talán
viaszvirág lehet. Szivünkbe zártuk, ezután tudatosan figyeltem a fejlődését és fotóztam.
Mindenek előtt egy kis szőrös bojtocskát le-
het találni a vékony hajtáson. A színe sem
tér el, a nagysága is jelentéktelen, -1-2 cm-
még nem lehet kinézni belőle semmi extrát.
A bimbócska nő, fejlődik, a színe sötétlilára
változik, eltűnik róla a szőr, a száracskák vége
felveszi az igazi bimbó formáját. Az átalakulás
vége egy-egy ötszögletű virágbimbó forma,
amiből már sejteni lehet a "viráglabda" egyes virágainak alakját. A színe kezd világosodni.
A bimbós időszak vége felé rózsaszínné vál-
tozik az egész ernyő, határozott ötszöget
alkot mindegyik bimbó és megvastagodnak.
A bimbótestek külső felületéből kiemelkedik
egy-egy hegyes csúcs, aminek olyan jelen-
tősége van, hogy a sziromlevelek onnantól
kezdve nyílnak ki, onnan kezdődik a virágok "kicsomagolása", ott kezd felrepedni.
Az ötszög alakú bimbó egy oldala mentén
hajlanak ki a felrepedő sziromcsúcsok.
Ami a kihajló szirmok alól előtűnik az való-
ságos természeti remekmű!
Egy ötágú, viaszosan csillogó szabályos csil-
lag, aranypántos, bordó középszínezéssel.
A fejlett bimbók megnyílása olyan gyorsan
megy végbe, hogy ha a kezdetét nem veszi
észre az ember, egy fél napon belül máris a kinyílt virágokat láthatja teljes pompájában.
A korábban sárgás-bordó külsajű bimbó
rózsaszín lett, és belül a szirom kezdetben
hófehér.
Ez egy csodálatosan időzített fotó, mert
még a kihajló szirmok nem egyenesedtek
ki, úgy helyezkednek el mint ha védelmeznék
a virág lelkét, a csillagocskát. Rövid időn belül a szirmok kisimulnak, kiemelik a csillagot.
A sziromlevelük szinte puha bársonyos lesz
ellensúlyozva a csillagocska sima, fényes,
viaszos felületét.
A kiteljesedés után nem sokkal a csillag és
a szirom között megjelenik egy sárgás, sűrű,
folyadékcsepp, a nektár!
Ennek a nektárcseppnek a párolgása adja
azt a tömény, nagyon kellemes, erős illa-
tot, amely vetekszik a legfinomabb parfűmével. Mindez egy évben többször megismétlődik.